Bejelentés

Sziasztok!:)

Most nem egy résszel jöttem, vagy bármi mással, hanem egy bejelentéssel!

Mint minden író / blogger / bloggerina kerülhet írói válságba. Sajnos most én is ilyen helyzetbe kerültem!!! Napjában százszor is gondolkozhatok a történet folytatásán, vagy leülhetek a gép elé és írhatom a történetet, de egyszerűen nem megy. Semmi érdekeset, figyelemreméltó, vicces jelenetet nem tudok belevinni a történetbe. Ezért úgy döntöttem, hogy nem kínzom magamat ezzel a bloggal többé. 

Epilógust is szerettem volna írni, de sajnos az se megy! Nem jönnek a szavak. Jelenleg két mondatban is eltudnám rendezni a befejező részt: ,,Louis és Ariana megszerették egymást, összeházasodtak, gyerekük született és boldogan éltek míg meg nem haltak." Körülbelül ennyi lenni...

Nagyon sajnálom!!!

Köszönöm mindenkinek, aki végig kísért a történet folyamán. Egy valakit, név szerint is kiemelnék, akinek külön köszönöm, hogy szinte minden történethez írt jó sok mondatos kommentet és megfenyegetett, ha nem úgy alakultak a történetek, ahogy ő akarta (:D). Ő nem más, mint Cassie Taylor. Nagyon szépen köszönök neki mindent!!!! :')))

Most pedig jöjjön egy kis matematika:

- 9 rendszeres olvasó

- 1924 oldal megtekintés

- összesen 14 komment

Szerintem ezek nagyon jó arányok, ahhoz képest, hogy 7 fejezet + prológus van csak fent jelenleg.

Még egyszer és utoljára mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartott a The Princess Diaries blogban!!!

És most a blog ezzel bezárja a kapuit!!!

Ha szeretnék még velem tartanotok egy másik történet kapcsán, akkor nézzetek be !IDE!

Köszönettel: Dorina B.

7. fejezet

Hideg fuvallat futott végig a hercegnői lakosztályban. Ariana félálomban volt, de még így is érezte a hideget. Feje búbjáig felhúzta a takarót és próbált visszaaludni, de hirtelen felült, lerántva magáról a takarót. Körbe nézett a szobájában… Louis-t sehol sem találta. Kicsit elszomorodott, de ezt az érzést nem tudta mire vélni. Kedveli a fiút, de tényleg nem akart tőle semmi komolyat. Csak ezt az éjszakát vagy esetleg még többet. Gondolkodásából egy nagy csattanás ébresztette fel. Újra körbe nézett. Szemei az ablakon állapodtak meg. Ennyire menekült volna Louis, hogy az ablakon mászott ki? – tűnődött el Ariana. A takaró már csak a lábát fedte, így arról is lehúzta a takarót és az ablakhoz sétált, hogy becsukja. Elhúzta a függönyöket, hogy még jobban oda férkőzhessen a kilincshez. Közbe kinézett az ablakon és azt vette észre, hogy egy csomó fotós és riporter van a kertben. Az emberek egyből észrevették őt és fotózni kezdtek, mások pedig feltűnően kinevették. Egy fiatal férfi a saját melle előtt kezdett hadonászni. A levegőben még jobban kidomborította azt a testrészét. A lány még most sem értette meg, hogy mit is akar ez jelenteni. A hideg újra végig szánkázott a szobán, amibe beleremegett és libabőr futott rajta végig. Ekkor vette észre, hogy meztelen. Gyorsan arrébb lépett az ablakból és behúzta a sötétítő függönyöket. 

***

- Tudod mennyi pénzt kellett költenem csak is azért, hogy a meztelen képed ne jelenjen meg a holnapi újságban? – kérdezte a király, amikor észrevette, hogy Ariana belép az étkezőbe, hogy ő is elfogyaszthassa a reggelijét. – Valami magyarázat?

- Azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Nem is tűnt fel a ruha nélküliség. – ült le apjával szemben és már találtak neki a rántottát. – Csak be akartam csukni az ablakot, mert nagyon hideg jött be.

- Egyáltalán miért volt kinyitva? És te miért voltál meztelen? – szinte kész tények közé állította Ariana-t. – Csak azt ne akard mondani, hogy azért hagytad ki a tortát és azért hazudtál nekem, a saját apádnak… - emelte ki a ’saját apádnak’ szavakat - … mert egy fiú volt veled, aki kiszökött az ablakon, mert nem akart velem vagy a dolgozókkal összefutni.

Ariana nem válaszolt a kérdésekre, amit már az apja meg is válaszolt. Nem tudott már semmit sem hozzáfűzni, ezért csak ette tovább a tojás rántottáját, közbe-közbe belekortyolva a frissen facsart narancslevébe.

- Nem hiszem el Ariana!!! – emelte fel a hangját a király. – Mikor lettél te ilyen? Fűvel-fával lefekszel, nem tanulsz, nem dolgozol, nem teszel eleget a hercegnői feladataidnak. Elegem van ebből! – kiabált most már a király. – Hogy leszel te királynő? Hogy fogsz egy országot irányítani, ha ilyen felelőtlen vagy?

- Hahó apu! – legyezett a kezével Ariana. – Ahhoz kellene egy férj is… - mondta szarkasztikusan.

- Pontosan, ahogy mondod! – mondta normális hangnemben a király. – Kezdheted tervezni az esküvőt, mert ma este lesz egy eljegyzésed. – ment ki az étkezőből a király.

- Hogy mi? – kiabált el magát Ariana. Most ebben a pillanatban este le neki az apja szava. Ma este? Eljegyzés? Mi a manó? – Nem adhatsz hozzá valami jött-ment-hez!!!

- Nézd a jobbik oldalát. – fordult vissza a lányához. – Most lesz egy jött-ment-ed, akivel minden este lefeküdhetsz, ha már úgyis ehhez vagy hozzászokva, hogy ilyen férfiakkal rúgod össze a port az ágyba… - Ariana nagyon meglepődött apja szavain. Köpni-nyelvi nem tudott. – Ma este vacsora, a leendő vőlegényeddel és a családjával. Ha nem veszed elő a jó kislány énedet, akkor ki leszel tagadva!

Ariana-t mintha leforrázták volna. Nem elég az eljegyzés, majd a házasság, de ha nem viselkedek, még ki is tagad a saját apám?

***

Louis nagyon szégyellte magát, amiatt, hogy ott kellett hagynia a hercegnőt, de nem volt más lehetősége. Örült volna, ha nem csak egy estét, de egy csodálatos reggelt is együtt töltenek. De mi lett volna ennek a következménye? Reggel az egész palotán végig vonulhatott volna, hogy ki menjen a kapun, de akkor összeütközött volna a királlyal vagy a palotai dolgozóival. Ezt pedig nem akarta, így nem maradt más lehetősége, minthogy kimásszon az ablakon keresztül, majd le a falon, amit futó növények fedtek.

Mikor haza ért, édesanyja egyből kérdőre fogta, hogy mégis hol mászkált az éjjel. A legértelmesebb válasz, amit erre tudott adni, az ennyi volt: ,,Erre is, arra is.”

- Hát jól van fiam. – törődött bele a királyné a fia válaszába. – Estére kapd össze magad, mert vacsorázni hívtak.

A Grande palotában nagy volt a forgás. A délelőtt nagy részét a takarítással töltötték az ott dolgozók, a délutáni elfoglaltság pedig a főzés-sütés volt. A király a saját lakosztályában egy percre sem ült le. Idegességében, egyfolytában fel-le járkált. Az ég szerelmére, mit rontottam? Vagy hol rontottam el? Nem ilyennek neveltem Ariana-t. Gondolkodását egy kopogás zavarta meg.

- Tessék! – kiabált az ajtó másik felén lévő embernek, hogy bemehet.

- Beszélhetnénk? – dugta be a fejét Ariana. A király csak bólintott, majd a lány beljebb ment és magyarázkodni kezdett. – Sajnálom apám. Sajnálom, hogy a reggelinél nem mondtam el az igazat, de te magadtól is rájöttél. Igen, egy fiúval voltam az éjjel, ezért zárkóztam be a szobámba és nem a rosszullét miatt. – hallgatott el.

- Mi történt veled Arina? Nem voltál te ilyen. Hová tűnt azaz éned, amelyik minden reggel korán kelt, hogy ő lássa el a lovakat, majd több órán keresztül lovagolt? Mostanság kint sem voltál a pajtában! Mégis mi történt? – beszélt nyugodt hangnemben a király. – Megértem, ha ez nehéz neked, hogy édesanya nélkül nőttél fel, de most ő sem lenne büszke rád, amiket mostanság csinálsz.

- Sajnálom apu! – hajtotta le a fejét Ariana. – Ha megígérem, hogy jó kislány leszek, akkor törölhetnénk az eljegyzést?

- Ma nem lesz semmiféle eljegyzés. Csak egy szimpla vacsora. De! – hangsúlyozta ki a ’de’ szócskát. – Lesz eljegyzés, akár tetszik, akár nem. Én sem leszek fiatalabb. Kell egy utód, aki átveszi a helyemet és veled együtt uralkodhat az ország felett.

- Apu, kérlek! – nyöszörgött a lány.

- Ha már az igazságnál tartunk, akkor elmondod, hogy, hogy hívták azt a férfit, akivel együtt voltál az éjjel? – érdeklődött a király.

- Louis, de miért? – értetlenkedett a hercegnő.

- Louis Tomlinson? – kérdezett vissza az apuka.

- Igen, de miért? És te ezt honnét tudod? – kíváncsiskodott tovább.

- Semmi. Nem érdekes. – hadovált. – Most menj és készülődj! – szólt rá a lányára erőteljesen.

Önreklám

http://good-girl-or-bad.blogspot.hu/

Sziasztok!:)
Nyitottam egy új blogot, amibe Luke Hemmings az egyik főszereplő!
Ez nem egy fanfiction!
Szerdán kerül fel a prológus, addig ismerkedhettek a szereplőkkel és a trailert is megnézhetitek!

Önreklám

Sziasztok!:)
Most nem fejezettel jöttem, hanem egy önreklámmal!
Pár kedves bloggerinával vezetek közösen egy design blogot, a Wonderland blogot.
Szeretnélek megkérni titeket, ha időtök engedi, akkor nézzetek be hozzánk. Ha megtetszett valami, vagy esetleg segítségre szorultok, mi a rendelkezésetekre állunk. Netalántán, ha megtetszik a blog, akkor íratkozzatok fel és mi nap, mint nap új dolgokkal színesítjük a blogot!:)

http://boo-blogdesign.blogspot.hu/

6. fejezet

Sziasztok!:)

Nem tudok ehhez a részhez különösebb gondolatokat hozzá fűzni, úgy hogy jó olvasást és várom a véleményeteket!:)

- Louis! – szólította meg a hercegnő, akinek egyből jobb kedve lett.

- Hercegnő! – hajolt meg előtt a férfi.

- Azt hittem már el sem jössz.

- Hát… egy ilyen szép, személyre szóló levél után, ki az, aki ne jönne el? – mosolyodott el. – Sajnálom, hogy késtem. – lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte vizslatni, majd újból Ariana-hoz szólt. – Megtisztelne egy tánccal? – nyújtotta feléje a kezét.

- Igen. – mosolygott Ariana, majd elfogadta a kinyújtott kezet és a táncparkett felé vették az irányt.

A táncoló tömeg közepette Louis megállt, jobb kezét a párja lapockájára helyezte, bal kezét felemelte, hogy a lány tegye a tenyerébe a kezét. Ariana felhúzott szemöldökkel vizslatta a herceget. Mindketten tudták, hogy ez a helyes tánctartás, de egyikük se szeretett volna így táncolni. Mivel Louis nem mondta el, hogy herceg, így kisebb rendűséget élvezett a hercegnő körében, nem szabadott neki más csinálni az etika szerint. Ariana megfogta a társa bal csuklóját és a derekára vezette, majd összefonta a karjait Louis nyaka körül. A szemkontaktus tartva kezdtek el lépkedni a zene ritmusával.

- Pár perc múlva gyere utánam! – súgta Louis fülébe a hercegnő.

Elengedték egymást, majd Ariana útja a lépcsőhöz vezetett. Lassan szedte a lépcsőfokokat, majd mikor a földszint és az emelet között volt, szemével megkereste Louis-t, aki ugyan ott állt, ahol abba hagyták a táncolást, majd a lány biccentett a fejével, hogy kövesse, majd tovább ment a lépcsőn.

Louis nagyon jól tudta, hogy mi lesz annak a következménye, ha felmegy a hercegnő után, de nem érdekelte. Testével-lelkével akarta a hercegnőt. Újra és újra végig nézett a hercegnőn és utána ment. Nem foglalkozott az emberekkel, hogy ha meglátják őt felmenni az emeletre, akkor vajon mit fognak szólni…

Louis, ahogy ment be a hercegnő szobájába, észrevett néhány árulkodó jelet. A tiara, amit eddig a hajkoronáján viselt, most a nappaliban lévő asztalra volt téve. A kanapék mellett ott volt a cipője. A férfi, amint meglátta ezeket a kis apróságokat mosolyra húzódott a szája és még gyorsabbra vette a tempót a hálószoba felé. Amint beért a helyiségbe látta, hogy Ariana a hármas tükör előtt áll és őt figyeli. A lány elmosolyodott, amint a Louis felé fordult. Eddig a mellénél tartotta a ruhaanyagot – amit időközben lehúzott a hátán lévő cipzár segítségével -, de most elengedte és leesett róla az ünnepi ruha. A férfi kikerekedett szemekkel csodálta a hercegnőt, aki most már bugyiban és melltartóban állt előtte.

Ariana kilépett a ruhájából és a még mindig csodálkozó fiú felé vette az irányt. Kigombolta az öltönyét, majd kibújtatta belőle. Kihúzta fehér ingjét a nadrágjából, majd azt is elkezdte kigombolni, miközben egyfolytában egymást nézték. Elérkezett az utolsó gombhoz, majd az ingjét is levette róla. Éles hosszú körmeit végig húzta a nyakán, a mellkasán és végig kockás hasán, amíg a nadrágjához nem ért.

- Várj! – szólt rá Louis.

- Hm? – Ariana kérdő tekintettel nézett rá.

Louis elmosolyodott, két tenyere közé vette a hercegnő arcát és megcsókolta. Ariana egy percig sem habozott, azonnal visszacsókolt.

***

A bálteremben kialudtak a fények és a zenei is elhalkult. Az egyik pincér, egy gurulós asztallal kíséretében jött a helyiségbe, aminek a tetején egy hatalmas, arany cukormázzal bevont csokoládétorta díszelgett kereken húsz gyertyával a tetején. A vendégek énekelni kezdték a ’Boldog Születésnapot’ című dalt és várták, hogy az ünnepelt, Ariana előkerüljön a tömegből. Már vagy kétszer is végig énekelték a dalt, de még mindig nem került elő a lány. A király felkapcsoltatta a villanyokat és közölte a tömeggel, hogy megkeresi a lányát biztos csak a mosdóba ment ki. A király, mint akit puskából lőttek ki, olyan gyorsan ment fel a lépcsőn és szinte már szaladt a lánya szobája felé. Megállt a lakosztály előtt és dörömbölni kezdett az ajtón.

Eközben Arina és Louis összebújva feküdtek az ágyban és szenvedélyes csókolták egymás ajkait vagy éppenséggel a másik nyakát. Először Louis figyelt föl a hangzavarra, miközben a hercegnő a mellkasát puszilgatta.

- Ariana! – szólította meg.

- Hm? – nézett rá kérdően a lány.

- Valaki kopogtat az ajtón.

A hercegnő szemei kikerekedtek, majd kiugrott az ágyból és magára tekerte a takarót. Így ment az ajtóhoz, de nem nyitotta ki, csak megállt előtte.

- Ki az? – kérdezte.

- Az apád vagyok. – mondta a király. – Minden rendben van? Nem voltál lent a gyertyák elfújásánál.

- Igen, apám... Minden rendben van… De…de… - egy jó kifogáson gondolkozott. – De nagyon megfájdult a fejem, pihenni szeretnék. – mondta elgyengült hangon.

 -Hozzak gyógyszert vagy valamit? – Nem hiszem el. Sosem fog békén hagyni?

- Nem kell. Csak aludni szeretnék.

- Adok jó éjt puszit. – már nyitott volna be a király a szobába, de Ariana gyorsabb volt, így neki támaszkodott az ajtónak, hogy ne tudjon bejutni az apukája. – Ariana! Engedj be! – parancsolt rá.

- Apu, fáradt vagyok, fáj a fejem, fáj a lábam… Sok volt ez a mai nap… Légy szíves hagyj békén. – nyöszörgött a hercegnő.

- Rendben. – beletörődött a király, majd elment, mire a lány kulcsra zárta az ajtót.

Ariana hangosan kifújta a levegőt, majd újból Louis felé vette az irányt, aki még mindig az ágyban feküdt. Most semmi sem takarta a testét. Meztelenül feküdt, mivel a lány elvitte a takarót és nem volt másik anyag, amit magára teríthetett volna.

- Hol is tartottunk? – bújt vissza Ariana Louis mellé.

- Hát… - vigyorodott el kajánul a férfi. – Itt kezdtél el puszilgatni. – mutatott a mellkasára.  – És ha jól rémlik egyre lejjebb és lejjebb akartál haladni… - nyomott egy csókot a lány szájára.

5. fejezet

A lovagi párbaj után több mint egy hét telt el. Ariana és Louis ez idő alatt nem találkoztak. A férfi inkább elkerülte a Grande királyságot és bezárkózott a szobájába. Az ágyában feküdt nap, mint nap és csak a hercegnőn járt az esze. Egy ilyen csodálatos lány, hogy tud olyan kis gonosz teremtés lenni, hogy kihasználja a férfiakat a vágyai kielégítésére és ott hagyja őket? – gondolkozott. Akármilyen távol is volt otthonától és akármennyit is edzett, hallott róla egy pár pletykát. A lovagi viadal előtt Sir Markus-tól hallott pikáns történeteket a hercegnőről. Louis szeretett volna a lány kedvében járni, de nem akart csak egy újabb név lenni a listáján, ezért nem engedett a csábításnak a viadal után, amikor majdnem elcsattant egy csók. 

- Drága kisfiam, fent vagy? – ment be az édesanyja a szobájába, ezáltal megzavarva elmélkedését. 

A gyönyörű királynő, mint mindig, most is egyszerű, világos kék kosztümben volt, ami keiemelte szintén kék szeme szépségét. Hosszú, barna haja rendezetten omlott a vállára. Feje tetejét egy kisebb, ezüstből készített korona ékesítette.

- Mi az anyám? – kérdezte Louis.

- Levelet hoztam. – felelte az édesanya.

A fiú a kezébe fogta a levelet és a boríték elejét kezdte vizslatni. Se cím, se feladó, csak ennyi állt az elején: LOUIS.

,,Drága Louis lovag!

Sajnálom, ha félreértő viselkedésemmel megbántottam. Nem állt szándékomban ilyet tenni. Bocsánatkérésem jeléül szeretettel várom a két nap múlva megtartandó születésnapi bálomon, amely este hét órakor kezdődik. Remélem ’igen’-t mond a kérésemre és eljön. Magával szeretnék táncolni legelőször a bálomon.

Szeretettel: Ariana Grande hercegnő”

Mint minden báli előkészült, ez sem ment a tervek szerint. Aranyszínű lufik helyett, piros színű lufikat hozott a megrendelő. A vizes kövön elcsúszott egy pincér, így egyel kevesebb lett a személyzet száma. A sütikbe málnát tettek, amire a hercegnő allergiás, így minden süteményt újra el kellett készíteni. Mindenféle virággal feldíszítették a palotát, kivéve egy fajtát felejtettek ki, a napraforgót, Ariana kedvenc virágját. De egy valami tökéletes volt. A hercegnő és a ruhája. Peremezés labda ruha vállnélküli résszel. A felső része rásimult a hercegnő testére, a szoknya a földig ért, és ahogy haladtunk egyre lejjebb, annál terebélyesebb lett az anyag. Az egész ruha tiszta kék volt, csak itt-ott díszelgett egy-egy ezüst színű kő. A hercegnő haját kontyba tűzték és egy megfelelő hercegnői koronával ékesítették. Lábbelije szintén kék színű volt, alig öt centiméteres sarokkal.

A bál, pontban este hatkor elkezdődött. Kitárultak a palota kapui és a vendégek befáradtak a palotába. A vendégek között voltak rokonok, más királyságból meghívottak, lovagok, hercegek, akik a hercegnői kezeiért versengtek. Senki sem jött üres kézzel. Mindenki egy-egy nagy csomag ajándékot tartott a kezébe, amit a kijelölt helyre letehettek. A király az első percektől fogadta a vendégeket, majd társalgott velük, míg lánya és szolgái, az emeleti szobában az utolsó finomításokat csinálták a hercegnő ruháján, haján és sminkjén.

Hat óra harminc perc kereken. Megszólaltak a harangok, jelezve a hercegnőnek, hogy mindenki csak rá vár, ideje köszönteni a vendégeket, majd a születésnapját ünnepelni. Ariana kilépett a szobájából, végig sétált a folyosón, majd a földszintre lenéző erkélyen megállt és végig nézett a tömegen. Az emberek elhalkultak és minden figyelmüket a hercegnőre szentelték. A király felemelte a pezsgős poharát –amit időközben a pincérek szolgáltak fel-, majd így szólt:

- A lányomra! – Ariana felé emelte a poharát.

Egy másik ember, a király szóvívője, így szólt:

- Isten éltesse soká Ariana hercegnőt! – és ő is a magasba emelte a poharát.

- Isten Éltesse soká Ariana hercegnőt! – a vendégek szintén a magasba emelték a poharuk és ismételni kezdték a felköszöntést.

A lány a hosszú lépcső felé vette az irányt, egyik kezét a korlátra tett, másikban a legyezőjét szorongatta, majd kecses léptekkel lefelé vette az irányt. Szemével állandóan Louis-t kereste, de nem találta. Biztos el fog jönni, csak egy kicsit késik vagy elvegyült a tömegben. – mondogatta magában. Mosolyogva leért a lépcsőn és ő is elkezdte üdvözölni a vendégeket. Pezsgőt bontottak és újra felköszöntötték a lányt. Ezután jött a szokásos tánc. A hercegnőnek az itt jelenlévő férfi vendégekkel táncolnia kellett. A férfi lehetett akár fiatal, akár öreg, egyet sem szabadott kihagynia. A lány a táncparkett közepére állt és újra körbe nézett. Sehol sem látta Louis-t, pedig neki ígérte az első táncot. Nem tudott több időt szakítani arra, hogy rá várjon, mert a férfiak türelmetlenkedtek. A vendégek soraiból előlépett Sir Markus és egy perverz mosoly keretében felkérte a hercegnőt táncolni.

A hercegnő már nem első tíz után nem számolta a férfiakat. Halálra unta magát táncolás közben, de ha ez nem lett volna elég, még untatták is. Minden táncospárja csak arról beszélt, hogy milyen gazdag, mekkora palotában él és hány cseléd ugrálja körbe. Ariana-nak már ásítania kellett. Hát… nem így képzeltem a szülinapomat… Vagy talán mégis? – gondolta magában miközben a tömegben meglátta Louis-t.

- Elnézést, de nagyon megfájdult a lábam. Majd később folytatjuk a táncolást. – lerázta táncospárját és Louis felé vette az irányt.

Louis egyből észrevette a hercegnőt a táncparketten, majd figyelte, hogy milyen könnyed mozdulattal tart feléje.

- Louis! – szólította meg a hercegnő, akinek egyből jobb kedve lett.

- Hercegnő! – hajolt meg előtt a férfi.

4. fejezet

Sziasztok!:)
El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök a feliratkozóknak, kommenteknek és a pipáknak.
Ha összegyűlik 2-3 komi, akkor előbb fogom hozni a következő részt!:)
Jó olvasást!:)

Az összes néző – a társadalom minden tagja, lehetnek azok akár szegény parasztok, városi polgárok, vagy papok -, mind elfoglalták a helyüket a lelátón. Egyetlen társadalmi rétegnek volt külön helye egy úgy nevezett páholyban, azok pedig a nemesek voltak, az uralkodó osztály. Helyet foglaltak itt földtulajdonosok, politikai és egyéb joggal rendelkezők, királyi sarjak, azaz Ariana Grande hercegnő és rokonai. A páholyban, a szolga nők frissítő italokat és rágcsálni valókat osztogattak szét a nézők között. Voltak, akik pálmafa levéllel legyezték az embereket. A páholy közepén kiemelkedett két ülőhely, egy a hercegnőé és egy a királyé.

Ariana-nek voltak olyan pillanatai, mikor szívesen felkelt volna és maga után hagyta volna az egész viadalt, de nem tette. Egy valaki járt csak az eszében, Louis. Titkon remélte a hercegnő, hogy egy csodálatos éjszakát tölthet vele, de tudta, hogy az embereknek vannak gátlásaik, még ha ő túl is lép rajtuk. 

Tekintetével egyfolytában Louis mozzanatait figyelte. Egy percre se vette róla le a szemét. Mikor a férfi megnyerte az első párbajt a hercegnő állva tapsolt neki. Louis is boldog volt, de örömét még jobban fokozta az, hogy a hercegnő is ünnepli az ő győzelmét. A tekintetük egy pillanatra találkozott. Mélyen egymás szemébe néztek egy szelíd mosoly keretében. 

Louis nagyon jól tudta, hogy Ariana-nak miféle tervei vannak vele, ami neki nem nagyon tetszett, mert először ismerkedni akar a hercegnővel, nem pedig egyből az ágyába bújni. Ezt leszámítva a lovag egy pillanatra félre tette a gátlásait és incselkedni kezdett Ariana-val. Rákacsintott, mire a lány a legyezőjével eltakarta az arcát, majd mutatta Louis-nak, hogy menjen oda hozzá, a páholy elé. A herceg odament és Ariana az erkélyéről oda adott neki egy kendőt, ami azt jelképezte, hogy szurkol neki.

- Köszönöm hercegnő! Megtiszteltetés. – hajolt meg előtte a férfi. 

- Van még két győzelme hátra. Ne okozzon csalódást vagy vissza veszem a kendőt. – mondta Ariana, majd újra a legyezőjével eltakarta az arcát és visszavonult a helyére.

Louis-nak a harmadik viadalnál nem volt szerencséje. Az ellenfél lándzsája a vállánál eltalálta, ezáltal megsérülve leesett a lóról. 

A balesetet hirtelen felgyorsuló szívverések, kikerekedett szemek és az ijedségnek hangot adó emberek kísérték végig. A tömeg másik fele hatalmas tapsviharral fejezte ki örömét. A nyertes lovag leszállt a lóról, letette a lándzsáját és levette a sisakját, majd a tapsoló, ujjongó emberek felé fordult és diadalmasan meghajolt. 

E közben Louis sápadt arccal feltápászkodott a földről, leporolta magát, majd felszegezett állal távozott a mérkőzés helyszínéről. Nagyon jól tudta, hogy a versengések nem mindig csak győzelemből állhatnak. Vannak nyertesek és vesztesek. Ő most az utóbbi címet viselte. Nem az szomorította el, hogy elvesztett egy mérkőzést, hanem az, hogy százszor megígérte a hercegnőnek, hogy nem fog csalódást okozni és most mégis azt tette. 

- Jól van? – kérdezte a hercegnő, miközben bement a férfi után az öltözőbe.

- Csalódást okoztam önnek. – vette le páncélzatát. 

- Na jó, elég legyen! – fordította magához a hercegnő a vállainál fogva. – Mostantól hagyjuk a magázódást, rendben? – fogta a két tenyere közé az arcát. – Felejtsd el azt, amit mondtam, oké? Nem számít, hogy hányszor nyertél vagy hányszor vesztettél, nem érdekel! – nézett mélyen csodálatos tengerkék szemébe. – Csak te számítasz, nem a párbaj. – mosolygott.

- Csak én számítok… - ismételte meg Louis és már közeledett Ariana ajkai felé.