3. fejezet

Sziasztok!:)

Huhh! Hát... nagyon szépen köszönöm az 5 feliratkozót, a pipákat és a kommentet!

Ettől a résztől már bonyolódik a történet.

Kicsit rövid lett, de esemény teli.

Jó olvasást!:)

Élj a pillanatnak, mert minden más bizonytalan!

Louis, egyfolytában csak Ariana hercegnőre tudott gondolni. Újra és újra felidézte magában a lány elbűvölő mosolyát; nagy gesztenye barna szemeit; göndör, hosszú, barna fürtjeit és kifogástalan alakját. A herceg azt szeretné, hogy Ariana ne a pénzes kis ficsúrt lássa benne, hanem az igazi énjét, aki nincs rászorulva senkire és semmire. Ezért nem mondta el neki az első találkozáskor, hogy herceg. 

Nem szereti ugráltatni az emberek, ezért a lovát is ő, saját maga csutakolja le; eteti és itatja meg nap, mint nap. A páncél és a kardkészítéshez még nem annyira ért, de egy nap azt szeretné, hogy az ő, saját keze által készített ruházatban jelenjen meg, akár egy csatában, vagy egy lovagi tornán.

Kiskorában az apja, Tomlinson király gyakran elvitte őt ilyen küzdelmekre. Ekkor még csak Louis a kardforgatást tanulta, de elhatározta, hogy majd idővel ő is lóra fog ülni és megpróbálja teljesíteni a tornákat. És lám mi lett belőle? Sok gyakorlással, küzdéssel, akarattal teljesült minden álma. Egyetlen egy álom kivételével! Egy szerető társ, aki minden este a csókjaival altatja el és minden reggel a csókjaival ébreszti fel. Egy nő, akit nem érdekel a pénz vagy a nemesség. Egy nő, aki feltétel nélkül szereti, akit elvehet feleségül és csodálatos gyermekeket szül neki. 

Adonisz

A lovagi torna helyszíne körül, kis kuckókat építettek fel, ahol a lovak tartózkodtak és ahol a férfiak fel tudtak készülni a viadalra. Gondolkozását a ló nagy nyerítése zavarta meg. Louis felkelt a székből és adott egy répát Adonisz-nak, a lónak. Csodálatos kiállású egy ló. Fedőszőre, sörénye és a farka is fekete, nem a semmiért hívják Adonisz-nak.

- Eléggé vad ez a ló, nem gondolja? – halott meg egy kellemes női hangot a háta mögött. 

- Ariana hercegnő! – hajolt meg előtte, majd jobban szemügyre vette. – Hát eljött! – jelentette ki.

- Eljöttem. – mondta a hölgy komoly arccal, majd a legyezőjével a lóra mutatott. – Most komolyan! Ugye nem vad?!

- Természetesen nem. 

Ariana közelebb lépett a lóhoz, hogy még jobban szemügyre vehesse. Elkezdte simogatni a paci fejét, miközben mosolygott. Köztudott, hogy a hercegnő imádja a lovakat, és még tud is lovagolni, habár mostanság nagyon ritkán mutatja meg tehetségét. 

- Nagyon aranyos ló. – fordult vissza Louis-hoz. 

Ariana kezében tartott egy legyezőt, amit Adonisz eléggé furcsa módon elvett tőle és rágcsálni kezdte.

- Adonisz! – szólt Louis erőteljesen a lóra. – Azonnal köpd ki!

- Semmi baj! – fogta meg a karját Ari, hogy visszatartsa a fiút. 

Louis a karjára nézett, ahol a lány megfogta. A hercegnő érezte, hogy ezzel zavarba hozhatja őt. Játszadozni volt kedve, ezért elkezdte simogatni a karját, miközben másik kezével a fiú arcát maga felé fordította, hogy a szemébe tudjon nézni. 

- Louis lovag! Ha legalább három párbajt megnyer, akkor jutalomban részesítem! – súgta érzékien a herceg fülébe. 

- Hercegnő kérem! – taszította el magától. – Nem szabadna ilyeneket mondania. – fordult el a lánytól.

- Estig áll az ajánlatom. Jól gondolja meg. – mondta Ariana és emelt fővel távozott.