A lovagi
párbaj után több mint egy hét telt el. Ariana és Louis ez idő alatt nem
találkoztak. A férfi inkább elkerülte a Grande királyságot és bezárkózott a
szobájába. Az ágyában feküdt nap, mint nap és csak a hercegnőn járt az esze.
Egy ilyen csodálatos lány, hogy tud olyan kis gonosz teremtés lenni, hogy
kihasználja a férfiakat a vágyai kielégítésére és ott hagyja őket? –
gondolkozott. Akármilyen távol is volt otthonától és akármennyit is edzett,
hallott róla egy pár pletykát. A lovagi viadal előtt Sir Markus-tól hallott
pikáns történeteket a hercegnőről. Louis szeretett volna a lány kedvében járni,
de nem akart csak egy újabb név lenni a listáján, ezért nem engedett a
csábításnak a viadal után, amikor majdnem elcsattant egy csók.
- Drága
kisfiam, fent vagy? – ment be az édesanyja a szobájába, ezáltal megzavarva
elmélkedését.
A gyönyörű
királynő, mint mindig, most is egyszerű, világos kék kosztümben volt, ami
keiemelte szintén kék szeme szépségét. Hosszú, barna haja rendezetten omlott a
vállára. Feje tetejét egy kisebb, ezüstből készített korona ékesítette.
- Mi az
anyám? – kérdezte Louis.
- Levelet
hoztam. – felelte az édesanya.
A fiú a
kezébe fogta a levelet és a boríték elejét kezdte vizslatni. Se cím, se feladó,
csak ennyi állt az elején: LOUIS.
,,Drága Louis
lovag!
Sajnálom, ha
félreértő viselkedésemmel megbántottam. Nem állt szándékomban ilyet tenni.
Bocsánatkérésem jeléül szeretettel várom a két nap múlva megtartandó
születésnapi bálomon, amely este hét órakor kezdődik. Remélem ’igen’-t mond a
kérésemre és eljön. Magával szeretnék táncolni legelőször a bálomon.
Szeretettel:
Ariana Grande hercegnő”
Mint minden
báli előkészült, ez sem ment a tervek szerint. Aranyszínű lufik helyett, piros
színű lufikat hozott a megrendelő. A vizes kövön elcsúszott egy pincér, így
egyel kevesebb lett a személyzet száma. A sütikbe málnát tettek, amire a
hercegnő allergiás, így minden süteményt újra el kellett készíteni. Mindenféle
virággal feldíszítették a palotát, kivéve egy fajtát felejtettek ki, a
napraforgót, Ariana kedvenc virágját. De egy valami tökéletes volt. A hercegnő
és a ruhája. Peremezés labda ruha vállnélküli résszel. A felső része rásimult a
hercegnő testére, a szoknya a földig ért, és ahogy haladtunk egyre lejjebb,
annál terebélyesebb lett az anyag. Az egész ruha tiszta kék volt, csak itt-ott
díszelgett egy-egy ezüst színű kő. A hercegnő haját kontyba tűzték és egy
megfelelő hercegnői koronával ékesítették. Lábbelije szintén kék színű volt,
alig öt centiméteres sarokkal.
A bál,
pontban este hatkor elkezdődött. Kitárultak a palota kapui és a vendégek
befáradtak a palotába. A vendégek között voltak rokonok, más királyságból
meghívottak, lovagok, hercegek, akik a hercegnői kezeiért versengtek. Senki sem
jött üres kézzel. Mindenki egy-egy nagy csomag ajándékot tartott a kezébe, amit
a kijelölt helyre letehettek. A király az első percektől fogadta a vendégeket,
majd társalgott velük, míg lánya és szolgái, az emeleti szobában az utolsó
finomításokat csinálták a hercegnő ruháján, haján és sminkjén.
Hat óra
harminc perc kereken. Megszólaltak a harangok, jelezve a hercegnőnek, hogy
mindenki csak rá vár, ideje köszönteni a vendégeket, majd a születésnapját
ünnepelni. Ariana kilépett a szobájából, végig sétált a folyosón, majd a
földszintre lenéző erkélyen megállt és végig nézett a tömegen. Az emberek
elhalkultak és minden figyelmüket a hercegnőre szentelték. A király felemelte a
pezsgős poharát –amit időközben a pincérek szolgáltak fel-, majd így szólt:
- A lányomra!
– Ariana felé emelte a poharát.
Egy másik
ember, a király szóvívője, így szólt:
- Isten éltesse
soká Ariana hercegnőt! – és ő is a magasba emelte a poharát.
- Isten Éltesse
soká Ariana hercegnőt! – a vendégek szintén a magasba emelték a poharuk és
ismételni kezdték a felköszöntést.
A lány a
hosszú lépcső felé vette az irányt, egyik kezét a korlátra tett, másikban a
legyezőjét szorongatta, majd kecses léptekkel lefelé vette az irányt. Szemével
állandóan Louis-t kereste, de nem találta. Biztos el fog jönni, csak egy kicsit
késik vagy elvegyült a tömegben. – mondogatta magában. Mosolyogva leért a
lépcsőn és ő is elkezdte üdvözölni a vendégeket. Pezsgőt bontottak és újra
felköszöntötték a lányt. Ezután jött a szokásos tánc. A hercegnőnek az itt
jelenlévő férfi vendégekkel táncolnia kellett. A férfi lehetett akár fiatal, akár
öreg, egyet sem szabadott kihagynia. A lány a táncparkett közepére állt és újra
körbe nézett. Sehol sem látta Louis-t, pedig neki ígérte az első táncot. Nem
tudott több időt szakítani arra, hogy rá várjon, mert a férfiak
türelmetlenkedtek. A vendégek soraiból előlépett Sir Markus és egy perverz
mosoly keretében felkérte a hercegnőt táncolni.
A hercegnő
már nem első tíz után nem számolta a férfiakat. Halálra unta magát táncolás
közben, de ha ez nem lett volna elég, még untatták is. Minden táncospárja csak
arról beszélt, hogy milyen gazdag, mekkora palotában él és hány cseléd ugrálja
körbe. Ariana-nak már ásítania kellett. Hát… nem így képzeltem a szülinapomat…
Vagy talán mégis? – gondolta magában miközben a tömegben meglátta Louis-t.
- Elnézést,
de nagyon megfájdult a lábam. Majd később folytatjuk a táncolást. – lerázta
táncospárját és Louis felé vette az irányt.
Louis egyből
észrevette a hercegnőt a táncparketten, majd figyelte, hogy milyen könnyed
mozdulattal tart feléje.
- Louis! –
szólította meg a hercegnő, akinek egyből jobb kedve lett.
- Hercegnő! –
hajolt meg előtt a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése