6. fejezet

Sziasztok!:)

Nem tudok ehhez a részhez különösebb gondolatokat hozzá fűzni, úgy hogy jó olvasást és várom a véleményeteket!:)

- Louis! – szólította meg a hercegnő, akinek egyből jobb kedve lett.

- Hercegnő! – hajolt meg előtt a férfi.

- Azt hittem már el sem jössz.

- Hát… egy ilyen szép, személyre szóló levél után, ki az, aki ne jönne el? – mosolyodott el. – Sajnálom, hogy késtem. – lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte vizslatni, majd újból Ariana-hoz szólt. – Megtisztelne egy tánccal? – nyújtotta feléje a kezét.

- Igen. – mosolygott Ariana, majd elfogadta a kinyújtott kezet és a táncparkett felé vették az irányt.

A táncoló tömeg közepette Louis megállt, jobb kezét a párja lapockájára helyezte, bal kezét felemelte, hogy a lány tegye a tenyerébe a kezét. Ariana felhúzott szemöldökkel vizslatta a herceget. Mindketten tudták, hogy ez a helyes tánctartás, de egyikük se szeretett volna így táncolni. Mivel Louis nem mondta el, hogy herceg, így kisebb rendűséget élvezett a hercegnő körében, nem szabadott neki más csinálni az etika szerint. Ariana megfogta a társa bal csuklóját és a derekára vezette, majd összefonta a karjait Louis nyaka körül. A szemkontaktus tartva kezdtek el lépkedni a zene ritmusával.

- Pár perc múlva gyere utánam! – súgta Louis fülébe a hercegnő.

Elengedték egymást, majd Ariana útja a lépcsőhöz vezetett. Lassan szedte a lépcsőfokokat, majd mikor a földszint és az emelet között volt, szemével megkereste Louis-t, aki ugyan ott állt, ahol abba hagyták a táncolást, majd a lány biccentett a fejével, hogy kövesse, majd tovább ment a lépcsőn.

Louis nagyon jól tudta, hogy mi lesz annak a következménye, ha felmegy a hercegnő után, de nem érdekelte. Testével-lelkével akarta a hercegnőt. Újra és újra végig nézett a hercegnőn és utána ment. Nem foglalkozott az emberekkel, hogy ha meglátják őt felmenni az emeletre, akkor vajon mit fognak szólni…

Louis, ahogy ment be a hercegnő szobájába, észrevett néhány árulkodó jelet. A tiara, amit eddig a hajkoronáján viselt, most a nappaliban lévő asztalra volt téve. A kanapék mellett ott volt a cipője. A férfi, amint meglátta ezeket a kis apróságokat mosolyra húzódott a szája és még gyorsabbra vette a tempót a hálószoba felé. Amint beért a helyiségbe látta, hogy Ariana a hármas tükör előtt áll és őt figyeli. A lány elmosolyodott, amint a Louis felé fordult. Eddig a mellénél tartotta a ruhaanyagot – amit időközben lehúzott a hátán lévő cipzár segítségével -, de most elengedte és leesett róla az ünnepi ruha. A férfi kikerekedett szemekkel csodálta a hercegnőt, aki most már bugyiban és melltartóban állt előtte.

Ariana kilépett a ruhájából és a még mindig csodálkozó fiú felé vette az irányt. Kigombolta az öltönyét, majd kibújtatta belőle. Kihúzta fehér ingjét a nadrágjából, majd azt is elkezdte kigombolni, miközben egyfolytában egymást nézték. Elérkezett az utolsó gombhoz, majd az ingjét is levette róla. Éles hosszú körmeit végig húzta a nyakán, a mellkasán és végig kockás hasán, amíg a nadrágjához nem ért.

- Várj! – szólt rá Louis.

- Hm? – Ariana kérdő tekintettel nézett rá.

Louis elmosolyodott, két tenyere közé vette a hercegnő arcát és megcsókolta. Ariana egy percig sem habozott, azonnal visszacsókolt.

***

A bálteremben kialudtak a fények és a zenei is elhalkult. Az egyik pincér, egy gurulós asztallal kíséretében jött a helyiségbe, aminek a tetején egy hatalmas, arany cukormázzal bevont csokoládétorta díszelgett kereken húsz gyertyával a tetején. A vendégek énekelni kezdték a ’Boldog Születésnapot’ című dalt és várták, hogy az ünnepelt, Ariana előkerüljön a tömegből. Már vagy kétszer is végig énekelték a dalt, de még mindig nem került elő a lány. A király felkapcsoltatta a villanyokat és közölte a tömeggel, hogy megkeresi a lányát biztos csak a mosdóba ment ki. A király, mint akit puskából lőttek ki, olyan gyorsan ment fel a lépcsőn és szinte már szaladt a lánya szobája felé. Megállt a lakosztály előtt és dörömbölni kezdett az ajtón.

Eközben Arina és Louis összebújva feküdtek az ágyban és szenvedélyes csókolták egymás ajkait vagy éppenséggel a másik nyakát. Először Louis figyelt föl a hangzavarra, miközben a hercegnő a mellkasát puszilgatta.

- Ariana! – szólította meg.

- Hm? – nézett rá kérdően a lány.

- Valaki kopogtat az ajtón.

A hercegnő szemei kikerekedtek, majd kiugrott az ágyból és magára tekerte a takarót. Így ment az ajtóhoz, de nem nyitotta ki, csak megállt előtte.

- Ki az? – kérdezte.

- Az apád vagyok. – mondta a király. – Minden rendben van? Nem voltál lent a gyertyák elfújásánál.

- Igen, apám... Minden rendben van… De…de… - egy jó kifogáson gondolkozott. – De nagyon megfájdult a fejem, pihenni szeretnék. – mondta elgyengült hangon.

 -Hozzak gyógyszert vagy valamit? – Nem hiszem el. Sosem fog békén hagyni?

- Nem kell. Csak aludni szeretnék.

- Adok jó éjt puszit. – már nyitott volna be a király a szobába, de Ariana gyorsabb volt, így neki támaszkodott az ajtónak, hogy ne tudjon bejutni az apukája. – Ariana! Engedj be! – parancsolt rá.

- Apu, fáradt vagyok, fáj a fejem, fáj a lábam… Sok volt ez a mai nap… Légy szíves hagyj békén. – nyöszörgött a hercegnő.

- Rendben. – beletörődött a király, majd elment, mire a lány kulcsra zárta az ajtót.

Ariana hangosan kifújta a levegőt, majd újból Louis felé vette az irányt, aki még mindig az ágyban feküdt. Most semmi sem takarta a testét. Meztelenül feküdt, mivel a lány elvitte a takarót és nem volt másik anyag, amit magára teríthetett volna.

- Hol is tartottunk? – bújt vissza Ariana Louis mellé.

- Hát… - vigyorodott el kajánul a férfi. – Itt kezdtél el puszilgatni. – mutatott a mellkasára.  – És ha jól rémlik egyre lejjebb és lejjebb akartál haladni… - nyomott egy csókot a lány szájára.