Sziasztok!:)
Nem tudok ehhez a részhez különösebb gondolatokat hozzá fűzni, úgy hogy jó olvasást és várom a véleményeteket!:)
- Louis! –
szólította meg a hercegnő, akinek egyből jobb kedve lett.
- Hercegnő! –
hajolt meg előtt a férfi.
- Azt hittem
már el sem jössz.
- Hát… egy
ilyen szép, személyre szóló levél után, ki az, aki ne jönne el? – mosolyodott
el. – Sajnálom, hogy késtem. – lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte
vizslatni, majd újból Ariana-hoz szólt. – Megtisztelne egy tánccal? – nyújtotta
feléje a kezét.
- Igen. –
mosolygott Ariana, majd elfogadta a kinyújtott kezet és a táncparkett felé
vették az irányt.
A táncoló
tömeg közepette Louis megállt, jobb kezét a párja lapockájára helyezte, bal
kezét felemelte, hogy a lány tegye a tenyerébe a kezét. Ariana felhúzott
szemöldökkel vizslatta a herceget. Mindketten tudták, hogy ez a helyes
tánctartás, de egyikük se szeretett volna így táncolni. Mivel Louis nem mondta
el, hogy herceg, így kisebb rendűséget élvezett a hercegnő körében, nem
szabadott neki más csinálni az etika szerint. Ariana megfogta a társa bal
csuklóját és a derekára vezette, majd összefonta a karjait Louis nyaka körül. A
szemkontaktus tartva kezdtek el lépkedni a zene ritmusával.
- Pár perc
múlva gyere utánam! – súgta Louis fülébe a hercegnő.
Elengedték
egymást, majd Ariana útja a lépcsőhöz vezetett. Lassan szedte a lépcsőfokokat,
majd mikor a földszint és az emelet között volt, szemével megkereste Louis-t,
aki ugyan ott állt, ahol abba hagyták a táncolást, majd a lány biccentett a
fejével, hogy kövesse, majd tovább ment a lépcsőn.
Louis nagyon
jól tudta, hogy mi lesz annak a következménye, ha felmegy a hercegnő után, de
nem érdekelte. Testével-lelkével akarta a hercegnőt. Újra és újra végig nézett
a hercegnőn és utána ment. Nem foglalkozott az emberekkel, hogy ha meglátják őt
felmenni az emeletre, akkor vajon mit fognak szólni…
Louis, ahogy
ment be a hercegnő szobájába, észrevett néhány árulkodó jelet. A tiara, amit
eddig a hajkoronáján viselt, most a nappaliban lévő asztalra volt téve. A
kanapék mellett ott volt a cipője. A férfi, amint meglátta ezeket a kis
apróságokat mosolyra húzódott a szája és még gyorsabbra vette a tempót a
hálószoba felé. Amint beért a helyiségbe látta, hogy Ariana a hármas tükör
előtt áll és őt figyeli. A lány elmosolyodott, amint a Louis felé fordult.
Eddig a mellénél tartotta a ruhaanyagot – amit időközben lehúzott a hátán lévő
cipzár segítségével -, de most elengedte és leesett róla az ünnepi ruha. A
férfi kikerekedett szemekkel csodálta a hercegnőt, aki most már bugyiban és
melltartóban állt előtte.
Ariana
kilépett a ruhájából és a még mindig csodálkozó fiú felé vette az irányt.
Kigombolta az öltönyét, majd kibújtatta belőle. Kihúzta fehér ingjét a
nadrágjából, majd azt is elkezdte kigombolni, miközben egyfolytában egymást
nézték. Elérkezett az utolsó gombhoz, majd az ingjét is levette róla. Éles
hosszú körmeit végig húzta a nyakán, a mellkasán és végig kockás hasán, amíg a
nadrágjához nem ért.
- Várj! –
szólt rá Louis.
- Hm? –
Ariana kérdő tekintettel nézett rá.
Louis
elmosolyodott, két tenyere közé vette a hercegnő arcát és megcsókolta. Ariana
egy percig sem habozott, azonnal visszacsókolt.
***
A
bálteremben kialudtak a fények és a zenei is elhalkult. Az egyik pincér, egy
gurulós asztallal kíséretében jött a helyiségbe, aminek a tetején egy hatalmas,
arany cukormázzal bevont csokoládétorta díszelgett kereken húsz gyertyával a
tetején. A vendégek énekelni kezdték a ’Boldog Születésnapot’ című dalt és
várták, hogy az ünnepelt, Ariana előkerüljön a tömegből. Már vagy kétszer is
végig énekelték a dalt, de még mindig nem került elő a lány. A király
felkapcsoltatta a villanyokat és közölte a tömeggel, hogy megkeresi a lányát
biztos csak a mosdóba ment ki. A király,
mint akit puskából lőttek ki, olyan gyorsan ment fel a lépcsőn és szinte már
szaladt a lánya szobája felé. Megállt a lakosztály előtt és dörömbölni kezdett
az ajtón.
Eközben
Arina és Louis összebújva feküdtek az ágyban és szenvedélyes csókolták egymás
ajkait vagy éppenséggel a másik nyakát. Először Louis figyelt föl a
hangzavarra, miközben a hercegnő a mellkasát puszilgatta.
- Ariana! –
szólította meg.
- Hm? –
nézett rá kérdően a lány.
- Valaki
kopogtat az ajtón.
A hercegnő
szemei kikerekedtek, majd kiugrott az ágyból és magára tekerte a takarót. Így
ment az ajtóhoz, de nem nyitotta ki, csak megállt előtte.
- Ki az? –
kérdezte.
- Az apád
vagyok. – mondta a király. – Minden rendben van? Nem voltál lent a gyertyák
elfújásánál.
- Igen,
apám... Minden rendben van… De…de… - egy jó kifogáson gondolkozott. – De nagyon
megfájdult a fejem, pihenni szeretnék. – mondta elgyengült hangon.
-Hozzak
gyógyszert vagy valamit? – Nem hiszem el. Sosem fog békén hagyni?
- Nem kell.
Csak aludni szeretnék.
- Adok jó éjt
puszit. – már nyitott volna be a király a szobába, de Ariana gyorsabb volt, így
neki támaszkodott az ajtónak, hogy ne tudjon bejutni az apukája. – Ariana!
Engedj be! – parancsolt rá.
- Apu, fáradt
vagyok, fáj a fejem, fáj a lábam… Sok volt ez a mai nap… Légy szíves hagyj
békén. – nyöszörgött a hercegnő.
- Rendben. –
beletörődött a király, majd elment, mire a lány kulcsra zárta az ajtót.
Ariana
hangosan kifújta a levegőt, majd újból Louis felé vette az irányt, aki még
mindig az ágyban feküdt. Most semmi sem takarta a testét. Meztelenül feküdt,
mivel a lány elvitte a takarót és nem volt másik anyag, amit magára teríthetett
volna.
- Hol is
tartottunk? – bújt vissza Ariana Louis mellé.
- Hát… -
vigyorodott el kajánul a férfi. – Itt kezdtél el puszilgatni. – mutatott a
mellkasára. – És ha jól rémlik egyre
lejjebb és lejjebb akartál haladni… - nyomott egy csókot a lány szájára.
Szia!:))
VálaszTörlésTUDTAM! Úgy tudtam! Louis is csak egy a férfiak közül..:c Akkorát csalódtam. Összetörte a szívemet! :'c :DD
Ariana meg egy kicsit bunkó volt az apjával..:/ A király csak jót akart neki, és még szép, hogy féltette a lányát, hiszen a világon már csak ő maradt neki. Ariana érezhetne valami hálát, hogy az apja normálisan felnevelte, hogy anyja helyett anyja volt, nem pedig felesége halála után magába fordult és lesz*rta volna a kislányát. Az apja szereti Arianat, viszont mintha a lány túlságosan... magánakértetődőnek venné, hogy mindene megvan, és ezáltal megfeledkezik az apjáról. Pedig csak őrá számíthat.. És ez így olyan szomorú, hogy szinte semmibe veszi az apját..:/ Remélem etéren is meg fog változni. :]
Louis meg döbbenjen rá, hogy hibát követ el, de nagyon gyorsan!:@
Siess a kövivel!:P
Puszi: Cassie ;*
Szia!:)
VálaszTörlésJo lett nagyon ez a rész is! Egyre izgalmasabb a történet! Már alig várom a következőt! Siess vele!:3
Puszi:Laura